Ha nem látnám a tükörben, el se hinném, hogy ez én vagyok.
Ez most tényleg bárzene lesz, igaz, nem az a sarokban porosodó zongora mögül kikandikálós, a félig telt söröskorsó, hamutartó együttesével archaizált, egyáltalán nem.
....csak gondoltam, benézek.
Naponta átnézem a zenei hirdetési rovatokat,
A szépség és a humor gyakran járnak kéz a kézben, csak szemed kell legyen, hogy észrevedd. Lám, két napja, hogy hópaplanba csomagolódtunk, egyszer csak megjelent Hótündér, szikrázó fehér kisestélyiben szökkenve elém: -hopp, itt vagyok, gyere, táncoljunk!
Ügyeltem arra egész évben, hogy, ha még oly szerény, de saját mívekkel álljak színetek elé, most, e pár szavas Karácsonyi Köszöntő foto-illusztrációja is idehaza, a hátsó udvar kőfalára felfutó vadszőlő és a friss hó különös játékából született.
Más ez, mint öltönyös-nyakkendős ájtatosok "vidám vasárnap"-ja, igaz-e?
csengettek, my lord.....lord....
Kellemes Ünnepeket!
Vekker lóg a nyakában, fél kilós.
Napra pontosan húsz éve készült ez a felvétel a Diósdi Fenyves étteremben. A hűtőn sör, a számban pogácsa. Kell-e ennél több?! Azóta a hely átépült, rá se lehet ismerni. Velem is ez a helyzet, az épülés is megvan, talán a jellege más.
Mindez a múlté. A nagymellű Aranka is.
Így jártunk.
Helyi sajtós írás idén nyárról, valahogy most előkeveredett.
Kalimpamama aranyos kommentje adta az ötletet
Alkalmazkodom, mint látható, anyanyelvünk változásaihoz.
Valikának meglepetést ígértem. No, nem nagyot, csak amiféle kutyagazditól macskagazdi felé elvárható. Egy megzenésített Ladányi Mihály vers, az még belefér.
A verssel valamikor nyár elején találkoztam itt a nolon. Azonnal megfogott szelíd humora, nyugalmat árasztó egyszerűsége és a dallamos, tapinthatóan chanson-szerű lüktetés, így aztán fogtam, elspájzoltam jobb időkre, mikor majd dallam-farigcsálós kedvem támad.
A legkézenfekvőbbnek a Piaf, vagy Mathieu-szerű körbe-körbe forgás tűnt, aztán hogy, hogy nem, mégis az "egy szál gitár" győzött. Valahogy így:
Ha már öreg leszek:
Lesz öt macskám és kilenc ebem,
És lesz, aki mócsingot mér nekik,
Igen, lesz majd egy hentesem...
Igen, talán ha már öreg leszek,
S a villakertben látom játszani őket,
A törpék és a szökőkút között,
Igen, s na persze: el-elrévedek -
Most aztán végképp furcsa lenne, ha
Prófétaként végezném, zsinegen,
S nem lenne villakertem, se ebem,
Se macskám, se hentesem...
Ó, persze mondanák a macskagazdikák,
Na, persze, mondanák a kutyagazdikák,
Hát, persze, mondanák a villagazdikák,
így végzi mind, mondanák, hát igen:
Valamit tenni kell már, azt hiszem,
mielőtt ideér a Semmisem,
óh macskagazdikák, óh villagazdikák,
valamit tenni kell itt, hát igen.
Ladányi Mihály
Ma sem értem, hogy volt nekem merszem az ő számait énekelni annak idején.
Jó, nem bűz, inkább pernyeszag. És forróság, csak úgy perzsel.
Írtam egy csakugyan egyszerű, mondhatni, tájjellegű dalt. Piszmogósabb valamivel a késztermék-letöltésnél, fölteszem, legtöbbjével fel sem ér, de az enyém. Végleg, visszavonhatatlanul.
Nem oly rég egy "hibiszkusz-os" bejegyzésem révén kaptam csereáruként a virágért az alább olvasható kínai verset, azonnal megfogott, igaz ebben Rab Zsuzsa "keze" is nyakig benne van. Imádom az efféle képzavarokat, olvasni, létrehozni éppúgy, bocsi.
Csendüljön hát:
Hibiszkusz bontja levelét,
csillogtat nehéz harmatot.
Uram, a kedves, hazatért,
szívemnek jó békét adott.
Ó, van öröm, szíves beszéd!
Együtt ülünk vidám ünnepnapot.
Hibiszkusz bontja levelét,
bő harmat mossa szirmait.
Uram, a kedves, hazatért,
gyöngyös öve csak úgy vakít -
erénye szebben tündököl.
Ég sokasítsa boldog napjait!
Hibiszkusz bontja levelét,
szakadó harmat fürdeti.
Uram, a kedves, hazatért
szívemet felderíteni.
Az ég örömmel áldja őt!
mint szablya, úgy áll öccsei előtt.
Hibiszkusz bontja levelét,
reá hideg harmat szakad.
Uram, a kedves hazatért,
kezes lován csengő zenélt.
Erénnyel ékes, jó uram,
tízezer áldás száll feléd.
(Dalok könyve - Si King - 173. Rab Zsuzsa fordítása)
Még csend van, de leselkedik a tragédia....(Na, így elég izgi?)
Tépett szárnyvégű, megfáradt tekintetű pille uzsonnázik a nemtudommilyen virágon.
mikipapa
Már min állunk, babám?
Utolsó kommentek
Vona Gabi tangó
Vona Gabi tangó
Vona Gabi tangó
Vona Gabi tangó
Vona Gabi tangó